Közel 50 éve fotózok szenvedélyesen.
Az első fényképezőgépet édesapám kezéből könyörögtem ki, mikor még olvasni sem tudtam. Ő volt az, aki a teljesen manuális Werra-ján megtanított az alapokra.
A fotózás azóta is végigkíséri az életemet. Mindig a megnyugvás és az inspiráció eszköze volt számomra, és soha nem gondoltam arra, hogy pénzt keressek vele. Így aztán mérnök lettem, és közgazdász és menedzser. Meg hobbi fotós.
Ez a státusz óriási szabadságot ad: a megrendelőktől függő profi fotósokkal szemben én azt fényképezhetem, ami érdekel: színházi előadásokat, koncerteket, fesztiválokat, ceremóniákat. Meg persze a nagyvilágot és a távoli tájakon élő embereket.
ELÉRHETŐSÉG
Köszönöm, hamarosan válaszolok!